Brahmā ideje, yuga ciklusok és a tudomány párhuzamai

A védikus írások, különösen a Śrīmad Bhāgavatam, a Viṣṇu Purāṇa és a Mahābhārata, egy olyan kozmikus időszámítási rendszert tárnak elénk, amely több milliárd éves ciklusokban gondolkodik – nem lineárisan, hanem periodikusan, újra és újra visszatérő módon. Ez az időszemlélet sokkal közelebb áll a modern kozmológiához, mint azt elsőre sokan hinnék.

A legnagyobb ciklus: egy Brahmā-nap (kalpa)

A védikus kozmológia szerint Brahmā, a teremtés félistene, 100 isteni évet él. Egy nappala (egy kalpa) 4,32 milliárd földi évből áll, és ugyanilyen hosszú az éjszakája is. Ez tehát:

1 Kalpa = 4,32 milliárd év

1 nap + 1 éjszaka = 8,64 milliárd év

1 Brahmā-év (360 ilyen nap) = 3,1104 billió év

1 Brahmā-élet (100 év) = 311,04 billió év

Ez a hatalmas időciklus megdöbbentő módon egybevág a modern tudomány becslésével: a Naprendszer korát 4,5 milliárd évre teszik, az élet Földön való megjelenését pedig mintegy 2–2,5 milliárd évre.

Az élet megjelenése: tudomány és Purāṇa kéz a kézben

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint:

A Föld kb. 4,54 milliárd éves

Az első egysejtű életformák kb. 2,1–2,5 milliárd éve jelentek meg

Ez tökéletesen illeszkedik a védikus időszámításba: most a Brahmā nappalának (kalpa) közepe táján járunk, a hetedik Manvantarában, amelyben a hetedik Manu (Vaivasvata Manu) uralkodik. Ez az időpont a kalpa kb. felénél van, ahol valóban az élet megjelenése lenne várható a Purāṇák logikája szerint is.

A kalpán belüli ciklusok: Manvantarák és Divya-Yugák

A kalpa időszak 14 Manvantarát tartalmaz – minden Manvantara kb. 306,72 millió év.

Minden Manvantarán belül 71 darab Mahā-Yuga zajlik le. Egy Mahā-Yuga (vagy Divya-Yuga) 4.320.000 év hosszú, és négy al-yugából áll:

Yuga

Hossz (év)

Jellemzők

Satya Yuga

1.728.000 év

Aranykor – igazság uralma

Treta Yuga

1.296.000 év

Ezüstkor – erényes korszak

Dvāpara Yuga

864.000 év

Bronzkor – hanyatlás kezdete

Kali Yuga

432.000 év

Vas-kor – jelenlegi korszak

Most éppen a Kali Yugában vagyunk, a hetedik Manvantarán belüli 28. Mahā-Yuga ciklusban, amely körülbelül 5000 évvel ezelőtt kezdődött, Krisna távozásával (Kr. e. 3102). Ez a védikus időszámítás megdöbbentő pontossággal képes illeszteni a mitológiai és történelmi korszakokat a valós idővonalakhoz.

 Az idő, mint ciklikus mező – a védikus elmélet mélyebb jelentése

A védikus világkép szerint az idő nem csak kronológiai szám, hanem egy rezonáns, ciklikus erő, amely tudatállapotokat, kollektív tudatszinteket, erkölcsi-degradációs fokokat is meghatároz. A yugák nemcsak éveket jelölnek, hanem a dharma szintjét is a világban.

• A Satya Yuga idején az emberek a dharma 100%-át gyakorolják,
  
  

• A Kali Yuga idején ez mindössze 25%.
  
  

Ez tudományosan is értelmezhető, ha a kollektív emberi viselkedést, az erkölcsi rendszerek stabilitását vagy a neurokognitív mezők változásait vizsgáljuk – és ezek mögött a bolygók ciklikus mozgása, a Naprendszer galaktikus pozícióváltozásai is szerepet játszanak.

 Mi következik ebből?

A védikus kozmológia több ezer évvel ezelőtt olyan időskálákat határozott meg, amelyek megfelelnek:

• a csillagászati számításoknak (pl. precesszió, yuga hosszok),
  
  

• a földtörténeti korszakolásnak (pl. élet kialakulása a Földön),
  
  

• és a tudatmezők ciklikus változásának elméletének is (rezonáns mezőelmélet).
  
  

Ez nemcsak spirituális inspiráció, hanem egy komplex, tudományos kozmológiai keretrendszer is lehet, amely alternatívát nyújt a materialista időszemlélettel szemben.